^{A teoretikus a szellemi arisztokratára jellemző fölénnyel
vizsgálja a képet. Keresztbe tett láb, hosszú zokni,
fényesre polírozott cipő, ernyedt kézfejek, begombolt
mellény és enyhén megbillentett – a testhez arányítva
kissé fejnehéz-fej, mind az entellektüel elengedhetetlen
fegyvertárához tartozik. A kiálló orr és kiugró áll közé
eső részt nem kell egy hízott bajusszal eltakarnia.
A mellette ülő szakember adataiból készül épp elméletet
építeni, amit nem kezdhet ki pozitivizmus és nem áshat
alá strukturalizmus.}

^{A háttérben egy görnyedt restaurátor, aki az egész
szakmát a mellényzsebében hordja a dohánytartója
mellett. Előre dől, képtelen egészséges távolságot
tartani a vizsgált képtől. Érzékeny receptorai kiszúrják a
legfinomabb részleteket is, mégsem tud az
összefüggések szintjére emelkedni. Az ejtett váll
plebejusi jelvény, a csapott áll az ösztönösség, az
esernyőbajusz a lojalitás kifejeződése. Adatot szállít egy
történethez, melynek statisztája csupán, miközben az
Agy szemként használja.}