Az absztrakt festészet fennen hirdetett teremtő zsenije meghajtotta hátát és alázatot gyakorolt Jorge Luis Santos munkáságán keresztül. Mert bár az absztrakció sosem látott világokat ígért, mégsem jutott messzebbre az őskornál. És bár az eleddig ismert és unott valóság és annak ábrázolása helyett új szférákat ígért, mégsem mutat többet a faragott pásztorbotok motívumainál. És bár szofisztikált elvontságról beszélt Santos példáján látjuk, hogy  – talán tudtán kívül – a vörös és a fekete ismerős izgalmát hozta el újra. A mindig újat mondás helyett pedig a ritmust és az ismétlődést, mi pedig értjük minden mondatát.