Földesi Barnabás útja

Földesi Barnabás gyermekkori képe nem véletlenül jelenik meg, mivel korai ideái alkotják mai tevékenységének is alapjait; direktlen vagy indirekten, látensen vagy szembetűnően végül ezek formálják meg a kiállított szövegeket is.

Amikor a bemutatott szöveges munkákkal kapcsolatban azt mondom, jelentős élmény, termékenyítő gondolat, szembesítő igazság, akkor azt is gondolom, hogy ez általában mások számára is jelentős élmény, termékenyítő gondolat, szembesítő igazság. Ilyesmiket várunk művektől, és szerencsésebb esetben ilyeneket kapunk. Ezért született ez a kiállítás.

Arra a nem elhanyagolható tényre szeretném felhívni a figyelmet – és ezért nyomatékosan hangsúlyozom –, hogy határozott állítások vannak előttünk, egyértelmű kijelentések öltenek testet, szükségszerű kérdések fogalmazódnak meg, csupa olyasmi, amire rendre várunk, de a formális alkotások világában nem találunk.

A kritika és önkritika egyidejű jelenléte, a mesterkélt modor elutasítása, az esetleg vitára ingerlő, ám kétségbevonhatatlanul gondolkodó és így elismerést kiváltó véleményalkotás, a nyelvhasználatban megnyilvánuló szenzitív viszony és problémakezelés olyan jegyek, amik okkal válthatják ki figyelmünket, érdeklődésünket, elismerésünket, hogy itt kívül és túl az intézményrendszeren, galéria hálózaton, művészeti vásárokon mégiscsak valami jelentős történik!