A monográfia a nyomtatott kép és betű ereje folytán elsődleges legitimációs és ismeretterjesztő funkcióval bírt a digitális forradalomig, de azóta is megvan az erkölcsi és reprezentációs értéke. A nyomdából előkerült elegáns kivitelű könyvek növelik a művész súlyát, nem is beszélve arról, hogy egy jól tervezett és tipografált kiadvány maga is önálló esztétikai értéket képvisel.

A művészeti könyvtár legszélesebb skálája a szocializmusban volt jelen, ahol külön figyeltek arra, hogy az ismeretterjesztés a kézikönyvektől a veretesen reprezentáló albumokig terjedjen.

Ebben a sorozatomban többféle méretű és kiállítású könyv között válogatok, aminek fedőlapját horodoző felületként fogom fel. De több is történeik ennél, mert az adott könyv funkcióját lényegében tuszul ejtem, hogy egy másik könyvet hozzak létre belőle. A könyvet kasírozott vászonként kezelem és tradicionális alapozással valamint a megszokott képépítési eljárással felülfestem. Minden könyv fedlapja egy parafrázis lesz. A célom az, hogy a festőkről szóló albumokat úgy formáljam a saját képemre, hogy az a szóban forgó művészt is kifejezze.