A sokat látott nagymester Barcsayt fogják közre az egy generációval fiatalabb pályatársai. A filigrán Frank János balról művészettörténész. Ennek minden sajátoságát hordozza. Fontolva haladó reflektátor. Nem a tettek és az alkotás embere, hanem a gyűjtésé, a magyarázaté. A mellette instruáló Barcsay már rég kanonizált, sőt akadémizált művész ekkorra. A teoretikus elméletének élő illusztrációja. A Frank János testtartásában hordozott tapintat pont arra vigyáz, hogy a nagymester ne legyen se több, se kevesebb, mint ami a könyvfedél alá bekerült már róla.  Polgári habitusát nem csak csinos bajusza, hanem oldalra fésült haja is hivatott jelezni, amit nem a kucsma áporodott levegője lágyított el.

Jobbról Hegyi György mozaikművész merevedett meg a megadás pózában. A Horthy-korszakban sokat szenvedő és üldözött tagja volt az országnak, a felszabadulás után pedig a nagy vizionáriusok murális kivitelezője lett. A szakmai alázat arra sarkalta, hogy saját terveinél is nagyobb gonddal építse meg a korban és rangban nagyobb pályatársak vázlatait. Összetartó lábfejei a feladatra mutatnak, melynek irányát Barcsay sétabotja jelöli ki. Hátul összezárt kezei  pedig a benne élő művészt tartják ideiglenes korlátjai között.