A művész nem teljesen ura a saját tehetségének. Kiszolgáltatott az ihletnek, a körülményeknek, a rossz hatásoknak, az elbutulásnak és dédelgetett értékei egyoldalú befolyásainak. A jó munkák ezért a művészt is mindig meglepik. Nem lehet parancsszóra kiválót alkotni. Az iparos termékek, a modor és a rutin előhívható bármikor azonos színvonalon. A valódi művekhez az is kell, ami a művészen kívüről érkezik, tehát nem irányítható, ellenben váratlan és meglepetésszerű.

A művész dolga egyfelől, hogy nap mint nap mossa el ecseteit, másfelől pedig, hogy teremtse meg a várakozásával a  numinózus érkezésének a lehetőségét. A palettatisztás nélküli csodavárás szülte meg a partalan egzisztencialistákat. A katarzis lehetőségét kizáró és biztosra menő kunstwollen pedig az izmusokat.