A műcsarnoki kiállításra  azokat a munkáimat gyűjtöttem össze, amik a művész szerepét, helyzetét állítják a vizsgálódás fókuszába. Előkerül a művész viszonya önmagához, a pályatársakhoz, a kritikusokhoz, azt őt kanonizáló vagy nem kanonizáló intézményrendszerhez és a társadalomhoz is. A művész végül a történelem része lesz és ki kell állnia az utókor értékítéletét is. Médiumuk szerint aforizmák, installációk, festmények és festett monográfiák hordozzák a koncepciót.

Budapest, 2015